Érezted már, hogy akit valamikor nagyon szerettél, nincs többé, és legszívesebben világgá szaladnál?!

Azt régóta éreztem, hogy valahogy, valamikor végig járom a Caminot, de nem sejtettem, hogy ennek 2015-ben jön el az ideje, Drága Nagymamánk elvesztése után..

 

40 nap - 33 nap gyaloglás..

Visszatekintve mintha egy filmben vettem volna részt, amelynek én voltam a főszereplője. Minden egyes mozzanatában, szereplőjében megláthattam volna magam.

 

Amit kaptam a Zarándokúttól:

Bizonyosságot, hogy több van ennél a világban, mint amit szabad szemmel láthatunk. Kézzel fogható dolgot nem tudok róla mutatni, de a szelet is tudjuk, hogy létezik, mert érezzük, és nem kell hozzá látnunk.

Hogy minden ember okkal érkezik az életünkbe, van aki végig kísér életutunkon, van aki csak a következő útelágazásig kísérhet el Bennünket.

Hálásnak lenni az apró dolgokért, mert a sok apró dolgokból rajzolódik ki a saját életképünk.

 

És Mindazoknak akik gondoltak rám a Caminon...

 

2019-ben az élményekből született meg az El Camino - Az út folytatódik című kiállításom, amelyet Pintér Anna festőművész tett életre szóló emlékké számomra.